Jagicza Patrícia
(1986, Budapest)
Jagicza Patrícia érzékeny, figuratív-realista festményei a művész önmagához való viszonyát kutatja. Munkái az önmegismerés aktuális fázisát, a dolgok jelenlegi állását tükrözik rejtett tartalomrétegekkel, határozott döntések és véletlenszerű kísérletezés eredményeivel. Alkotói tevékenységének középpontjában az újjászületés misztériuma áll, melynek központi eleme egy „kicsavart” Janus ábrázolás. Jagicza ezt motívumot írta át saját duplikált önarcképpé, festményeken és nagyméretű textil installációkon keresztül dolgozza fel magánéletének egy tragikus időszakát. Az érzelmileg intenzív periódus lezárásaként, levedléseként is értelmezhető az emberi bőr érzetét keltő anyagok és színek megjelenése, az újrakezdéssel, a régi rétegek lehámlásával saját művészeti praxisát formálja újra. Koherensen tartja az önarckép tematika kibontását festészetén belül, olyan hívószak mellett, mint megtisztulás, születés, újjászületés, átváltozás és vedlés.
Ez a folyamat állandóan bővülő, fejlődő egységként mozog, melyben Jagicza a változás lehetőségét ragadja meg, miközben teret ad a látszólag legkisebb gondolati foszlányoknak is.